Rajnai Henrik önkormányzati képviselő március 15-én, a Petőfi Sándor Művelődési Házban megtartott ünnepi beszéde.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim kedves ünneplő Vendégeink!
Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete, március 15-e szimbolikus jelentőséggel bír hazánk és a magyarság történetében. Az összefogás, a változtatni akarás, a függetlenség, az állampolgári jogok és egyúttal a szabadság szimbóluma. De vajon egy szimbólum képes-e egy nemzet számára olyan stabil és biztonságos eszmeiséget adni, melynek birtokában egy nép akkor is kiáll önmagáért, amikor eleve tudnivaló, hogy csak áldozatok árán, vérrel és verejtékkel érheti el a szabadság, egyenlőség, testvériség eszmeiségének megvalósulását? A kérdés teoretikus, hiszen függetlenül a történelmi tényektől, nem lehet más válaszunk csak az, hogy IGEN.
A 175 évvel ezelőtti szabadságharc mindannyiunk szabadságának szimbóluma. Hinnünk kell jelentőségében, és abban is, hogy bármikor képes lehet a magyar nép arra, hogy hangot adjon, ha csorbulni látja jogállamiságát, ha társadalmi igazságtalanságokat tapasztal, de főként akkor, ha veszélybe sodorják gyermekei jövőjét. 1848. március 15-én feltámadott a tenger, a népek tengere, hogy kivívja mindazt, amit mi magunk is a jövő nemzedéke számára szeretnénk hátra hagyni. Batthyány, Kossuth, Deák, Széchenyi, Szemere, Eötvös, az akkori reformszellemű nemzeti liberális nemesség közül kikerült forradalomvezetők egy szabad hazát szántak nekünk. A szabadságharc megmutatta, mire képes egy nemzet, ha a zsarnok elnyomására nemet mond, s ezt mutatták meg egy későbbi történelmi korszakban az 1956-os forradalmi szabadságharc eseményei is, melyre szüleink és nagyszüleink is élesen emlékeznek.
Szerencsés generáció a miénk, hiszen nekünk már nem kellett sem forradalmat, sem háborút megélnünk. Eddig.
De most, a XXI. század harmadik évtizedében épp a szomszédságunkban már több mint egy éve ádáz és aljas háború zajlik, melyben sok százezren veszítették eddig életüket, több millió ember kényszerült idegen országba menekülni, mert egy erkölcstelen és minden tekintetben megkérdőjelezhető háborút indított egy agresszor hatalom egy szabad ország ellen. Sokan rettegve nézzük a híreket, sokan imára hajtják a fejüket, miközben fiatalok és idősek, civilek és katonák épp ebben a pillanatban is a harctéren vívják gyilkos csatájukat, hogy szembe szálljanak a zsarnok hatalommal.
………………………………………………
Petőfi Sándor: Föl a szent háborúra! (idézet)
Itt a próba, az utósó Miért félnék az ítélet
Nagy próba; Napjátul?
Jön az orosz, jön az orosz, Féljenek ők, kik viselik
Itt is van már valóba’. Magokat oly galádul,
Eljött tehát az utósó Kik rátörtek az ártatlan
Ítélet, Magyarra,
De én attól sem magamért, Most veri meg az úristen
Sem hazámért nem félek. Mindenható haragja!
………………………………………….
Vannak, akik úgy gondolják, ez nem a mi harcunk, nem a mi dolgunk. De vajon helyénvaló-e, ha becsukjuk a szemünket, és elfordulunk? Bizonyosan nem. Mert Európa és benne az európai unió épp a szabadság, az egyenlőség, a testvériség alapelvére épült. A mellettünk zajló oroszországi agresszió pedig az ebben való hitünket próbálja megsemmisíteni. Vajon mit mondana erre a mai világra, s benne az ukrajnai háborúra, a hazai politikai retorikára és országvezetésre Kossuth vagy Széchenyi?
De vajon mit mondott az ország sorsáról 16 évvel ezelőtt Magyarország akkori ellenzéki vezetője Orbán Viktor?
(Idézem:) .
“A történelmi magyar arisztokrácia java pontosan tudta, kiváltságos helyzete kötelezi, …. hogy vészterhes időkben védelmezze, …. ha kell, vérével is védje, …. békeidőben pedig gyarapítsa hazáját. Kultúrát, … tudományt, … értéket teremtsen, … kiváltságaival arányos felelősséget vállaljon. A mai új arisztokrácia kiváltságos klikkje … épp az ellenkezőjét teszi: teljesítmény és felelősség nélkül élvez kiváltságokat. Ők is tudják, kiváltságosok csak ott lehetnek, ahol a többség a vesztes, …. mert ha a többség győz, eltörli a kiváltságokat.”
(Idézet vége.)
Muszáj magunk elé idézni Petőfiék forradalmát, s gondolunk kell arra az igaz meggyőződésből fakadó hitre és tűzre, melynek nyomán életre kelhetett a 48-as forradalom és szabadságharc. Meg kell találnunk magunkban is ezeknek a generációkon átöröklött szellemiségnek a magjait. Hiszen mindannyiunkban ott élnek a szabadságvágy, az igaz szó, a közös célért való tenni akarás apró csírái. Az ember alapvetően jónak születik. Nem szabad engednünk, hogy ma, a XXI. század Európájában jogsérelmek, aljas indokok, az eszetlen kapzsiság és korrupció uralja el térségünket, s benne Magyarországot. Higgyünk benne, hogy mindannyian kicsit Batthyányk, Kossuthok, Deákok, Széchenyik, Táncsicsok, Petőfik vagyunk. Higgyük, hogy a 175. évvel ezelőtt élő magyar nemzet nem hozott felesleges áldozatot. Legyünk méltók nagyjainkhoz, és ígérjük meg magunknak, hogy soha, …. de soha nem engedjük, hogy bármilyen hatalom elvegye tőlünk azt, amiért oly sokan és oly sokat küzdöttek elődeink.
Mit is kívánhatnánk most 2023 március 15-én: szabad sajtót, szabad oktatást, szabad Magyarországot!
Köszönöm, hogy meghallgattak.
