A mezőgazdaság un. szocialista átszervezése párt- és állami terrorral ment végbe két menetben 1950-1953 és 1957-1961 között.
Az országban kényszerrel létrehozott mezőgazdasági szövetkezetek a szovjet kolhozok mintáját követték. A kényszerintézkedések súlyos, társadalomromoló lényegét mutatja, hogy ezek a szövetkezetek a legelső történelmi lehetőségben, alkalommal mindig felbomlottak. 1953-1956-ban és 1989-től kezdve.
A Szilasmenti Egyesült Mgtsz-ből 1989-1990 között 122-en léptek ki a csömöriek közül és visszakövetelték bevitt földjeiket. Ennek a mozgalomnak az egyik szószólója Fábián Ferenc tsz-elnök volt. Nem a szövetkezetek mindenáron való szétverésére irányultak ezek az elképzelések, amivel széltében vádolta ezeket a liberál-bolsevista réteg, hiszen Csömörön is kisszövetkezetet, gazdaszövetkezetet akartak alakítani már a kezdet kezdetén.
A kiválás, az elválás a Szilasmenti Mgtsz-től olyan folyamattá vált, amelyik a tagság, közte a csömöriek, kijátszását, megrövidítését vette célba. A törvény szerint 1992-ben a tsz. tagok, a volt tsz. tagi tulajdonosok és a kárpótlásban érdekeltek jogosultak a földosztásra. A konkrét földosztási tervet a tsz-nek kellett előterjesztenie, hogy 4 tábla a legjobbak közül a tsz. tulajdonában maradt volna Csömör és Árpádföld között. Vagyis a csömörieket ki akarták zárni a legjobb földekből. Ezt a Pest Megyei Kárpótlási Hivatal el is fogadta. Ráadásul a tsz-nek nem volt szándékában megművelni ezeket a földeket, hanem külföldieknek kívánta értesíteni.
A földalapok kijelölése tekintetében 1992. novemberében még mindig nem volt megegyezés a tsz-szel. Ekkor már egy új típusú szövetkezetet akartak létrehozni Csömörön, amelyik igényt tartott a csömöri Majorra, a Halas tóra, a Hunyadi utcai irodaházra, a palántanevelőre (hajtató), a léüzemre (paradicsomzúzó), a sóderbányára természetesen ezek összes épületeivel és gépi berendezéseivel együtt.
A csömöriek és a tsz. között 1993. jan. 17-én megegyezés jött létre, a község külterülete a következőképpen oszlik majd meg: a résztulajdonosok alapja 9100 aranykorona, a kárpótlási alap 1715 aranykorona és az újtagi alap 1715 aranykorona. A kárpótoltak a liciten vásárolhatnak földet.
A Művelődési Házban 1993. febr. 6-án a részarány tulajdonosok Földkiosztó Bizottságot hoztak létre: Agárdi Mihály, Bagyánszki György, Bátovszki Antal, Deák Miklós és Fábri István személyében. Ugyanakkor a Szilasmenti Mgtsz-hez tartozó 5 település 17 képviselőjéből létrehozott részarány tulajdonosi bizottság elnökévé Fábri Istvánt választották meg.
Csömörön 1993. febr. 21-én megalakult a Csömöri Faluszövetkezet 126 alapító taggal azzal a céllal, hogy a tulajdonosok kezére jutott földet meg kell művelni. A Faluszövetkezet ügyvezetője Kelemen József lett.
A Pest Megyei Kárrendezési Hivatal a csömöri földekre az árverést 1994. febr. 1-4-ig tűzte ki. Ezekben a napokban a csömöri gazdák őseik földjére olyan megegyezést értek el, hogy az árverezendő földek 70%-án a csömöriek igazságosan megosztoznak, 30%-ot pedig átengednek a „vendégeknek”. A továbbiakban ez 68% és 32% arányában módosult.
A történelmi pillanat 1994. márc. 21-én következett el, a Cinkota felé vezető út mentén a táblában a földmérők, Balogh Tibor elhelyezte az első olyan karót, amely attól a pillanattól kezdve egy csömöri részaránytulajdonos földjének határát mutatta.
A második árverésre 1994. májusában került sor, ekkor a csömöriek 52%-ot tudtak elérni a „vendégek” 48%-ával szemben. Mégis előnyösnek tartották ezt, mert a Kálvária erdő második része, a volt katolikus papi földek, az Edomon tábla háromszög alakú része, az új szőlőkben lévő szántó a csömörieknek jutott.
A csömöri földek birtokba adása vontatottan ugyan, de 1995. februárjában a végéhez közeledett. Többszázezer forint értékű kárpótlási jegy ekkor még a csömöriek birtokában volt, ezért a Földkiadó Bizottság kérte a Pest Megyei Kárrendezési Hivatalt, hogy az 1994. májusában árverésen kivett Fóti Vörösmarty Mgtsz használatában lévő csömöri földeket Csömörön árverezzék. Így a helyieknek nagyobb esélye lesz a földhöz jutásra.
A harmadik földárverésre 1995. júl. 3-án került sor. A Csömöri Gazdaszövetkezet (most már így nevezte magát) 1996. máj. 20-án tartotta éves közgyűlését, melyen már élesen vetődött fel a mintegy 200 hektár közös művelésének a gazdaságossága. Tormai Tibor a Gazdaszövetkezet elnöke az 1995-ös évet eredményesnek könyvelte el.
Azt állította, hogy a Gazdaszövetkezet gépparkja 500-600 ha megművelésére is alkalmas. Ugyanakkor leszögezte, hogy a modern mezőgazdasági gépek igénylik a minimum 8-10 ha-os táblákat, hogy a művelés gazdaságosan folytatódhassék.
Többen inkább az egyéni művelés mellett döntöttek, mert nem bíztak a Gazdaszövetkezetben, amelyik nem váltotta be a hozzá fűzött korábbi reményeket. Maga is tovább adott földeket bérművelésre, mely ellentétben volt a megjelölt céllal, nevezetesen, hogy maga műveli meg a kezelésébe adott földeket és földbérletet, járadékot stb. fizet a tulajdonosnak. A sódert sem maga termelte ki, hanem azt is kiadta bérbe.
Eddigre fölnövekedett a nagyközségben Glázer Gábor gépészmérnök 300-400 hektáros farm-gazdasága, amelyik átrendezte a viszonyokat és másféle mezőgazdasági üzemszervezési utat is mutat.
Másrészt a Szilas Mezőgazdasági és Ipari Szövetkezet is jelentős pozíciókat tartott meg Csömörön is. Ezek ipari üzemek, melyek műanyag préselést, darálást, öntést végeznek, illetve réz szálból réz csavarokat, egyéb idomokat állítanak elő automata gépekkel.
A század és ezredfordulóra, a magyar keresztény állam fennállásának 1000. évében Csömörön egymás mellett létezik a „szocialista” múltból örökölt szövetkezet, amelyik persze maga is változott, az új típusú gazdaszövetkezet, amelyik túl nagy vonzerőt nem gyakorol, a farm típusú középbirtok, amelyik irigységet kelt és az egyéni, szabadparaszti kisbirtok, amelyik a gépesíthetetlenség következtében vegetál, kínlódik.
A Glázer-birtok (300-400 ha), a Gazdaszövetkezet (200 ha), az egyéniek (100 ha) művelt földjei mellett jelentős terület parlagon hever. Csömörön a mezőgazdasági termelés kérdése megnyugtatóan nem rendeződött el, jövője nem oldódott meg. Állítják a ma már 60-70 éves tősgyökeres csömöri gazdák, akik aggódnak a föld miatt, akikből még nem veszett ki a föld szeretete.
