Üdvözöljük!

Trianon 100 – 1. rész

2020 július 03. –
Önkormányzati, települési hírek

1920. június 4-én több millió magyar ember vált más ország állampolgárává a trianoni döntés eredményeként. Hétrészes sorozatunkban a hét, Magyarországgal szomszédos országban élő magyar közösségekről, régiókról készítünk összeállítást. Először a talán legszegényebb magyar régiót, az Ukrajnában található Kárpátalját mutatjuk be.

Kárpátalja

 

Kárpátalja a történelmi Magyarország 12.800 km2 területű északkeleti régiója.

A terület 13 járása és kb. 1.260.000 fős lakossága ma Ukrajnához tartozik, az ukrán utáni második legnagyobb nemzetisége a magyar. Legnagyobb városai Ungvár, Munkács, Huszt és Beregszász. Ez utóbbi arról is nevezetes, hogy itt él Kárpátalja legnagyobb magyar közössége. (2001-ben: 48.12%)

Területének négyötöde hegyvidék, legmagasabb pontja a 2061m- es Hoverla.

Természeti látnivalói közül  – a festői vízesések mellett – megemlítendő a Szinevéri-tó, mely az Északkeleti-Kárpátok legnagyobb tava, a Huszttól keletre elterülő természetvédelmi terület, a Nárciszok völgye és természetesen a Hoverla. Szívünkhöz azonban legközelebb mégis a  Vereckei-hágó áll.

A régió történelmi emlékei közül legjelentősebbek a várak és kastélyok. 

Sajnos a várak nagy része erősen romos állapotban van már elég régóta. Gondoljunk csak arra, hogy Huszt várának „bús düledékein” még Kölcsey is megállott.

A régió történelmi eseményei közül az egyik legmeghatározóbb a 895-96-os év magyar honfoglalása volt: a Árpád magyarjai a Vereckei-hágónál értek először a Kárpát-medencébe.

Szent István két vármegyét (Bereg, Ung) hozott létre ezen a területen, mely Magyarország szerves része lett, és több mint 1000 évig az is maradt.

Az Árpád-kor legnagyobb pusztítását kétségkívül a tatárok okozták, akik éppúgy a Vereckei- hágón át érkeztek, mint a két és fél évszázaddal korábbi  magyar törzsek.

Az ország három részre szakadása után a terület egyik része a Királyi Magyarországhoz, a másik az Erdélyi Fejedelemséghez került. Ez az időszak további küzdelmeket jelentett: 1685-88 között Zrínyi Ilona három évig hősiesen védte Munkács várát a császáriakkal szemben, míg végül feladni kényszerült. Majd két évtized múltán fia innen indította el a Rákóczi-szabadságharcot és a terület a harcok végéig a kurucok oldalán állt. Az 1848-49-es szabadságharcban is a felkelő magyarok mellett fogtak fegyvert, és velük harcoltak még a bukás utáni napokban is.

A XX. századba  érve aztán megkezdődött Kárpátalja vesszőfutása. Az első világháború utáni békeszerződés  trianoni  béke  1920. június 4. az újonnan alakult Csehszlovákiához csatolta. 1938 novemberében a második bécsi döntés értelmében Magyarországé lett Kárpátalja déli része.

Majd 1939-ben Magyarország megszállta a vidéket és a terület egészét annektálta. 1945-ben a második világháború végén a Szovjetunióhoz csatolták a területet. 1991-ben, a Szovjetunió felbomlásakor pedig Ukrajna része lett. A fentiek ismeretében nem vicces az a történet, amely ennek az anomáliának állít emléket:

Idős asszony meséli az életrajzát: az Osztrák-Magyar Monarchiában születtem, azután majdnem húsz évig Csehszlovákiában éltem, majd magyar állampolgár lettem, a háború végén a Szovjetunióban laktam, most pedig – 1991 óta  – ukrán lakos vagyok.

– Nahát, Róza néni, milyen sokat költözött az évek alatt…!

– Én ugyan nem, fiam, egész életemben ki sem mozdultam Munkácsról…

A történelem szeszélyei és fintora sok különös helyzetet eredményezett, de  a legmegdöbbentőbb talán Szelmenc sorsa: a falut a kellős közepén vágta ketté a trianoni szerződés, évtizedekre elvágva egymástól a családtagokat.

Kárpátalja ma soknemzetiségű, színes kultúrájú vidék. 

A magyar identitás megőrzésében fontos szerepet tölt be a II.Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház

                                                                                                       Szerző: Winkler Ágnes

 

Aknaszlatina

Szeretet, barátság, testvériség

Egy – egy ügyért való összefogás sokféle lehet. Van úgy, hogy emberek milliói állnak ki egyetlen cél érdekében, de van, hogy egy kisebb csoport akarja megmutatni, mire képes. Ezen társulások tagjai azok, akik nem a világ / ország megváltását tűzik ki célul maguk elé, hanem csak külhoni barátaiknak szeretnének hasznára lenni, az ott élő emberekkel folyó munka szervezésében részt venni. Ilyen összefogásnak voltunk részesei 2016 késő őszén. 

Aknaszlatina  régi bányásztelepülés, az ukrán – román határ mentén. A Felső-Tiszavidék , Técsői járás utolsó faluja. Lakóinak száma meghaladja a kilencezret,  közülk ezerötszáz  magyar ajkú. Aknaszlatinán a magyarok mellett románok, ukránok, oroszok és  ruszinok is élnek.

Az aknaszlatinai Szent Család Karitász háromszáz embert támogat felekezettől és nemzetiségtől függetlenül! Gyermekekkel is foglalkozunk, nyáron táborokat szervezünk. Télen az ünnepek és téli vakáció alatt is foglalkoztatjuk őket. Ingyenkonyhánkon hatvan ember étkezik. A jövőben egy öregotthon létesítése a cél. Mivel sokan kivándoroltak a világba, sok idős ember maradt itthon teljesen egyedül, kitéve a világ összes bajának és nehézségének. Az öregotthonban viszont biztonságban és szeretve éreznék magukat

2016 nyarán, az aknaszlatinai Szent Család Karitász munkatársaival lelkigyakorlaton vettünk részt, ahol a megyei Szent Márton Karitász igazgatója, Fehér Ferenc egy levéllel állt elő. A levélben az állt, hogy a csömöri katolikus közösség személyes barátságát és segítségét szeretné ajánlani egy kárpátaljai közösségnek. A levelet kedves barátom, akit nagyon a szívembe zártam, Bándiné Tóth Klára küldte a csömöriek nevében. 

November 23-án megérkezett Aknaszlatinára Csömörről egy kis csapat Bándiné Tóth Klára, ifj. Bándi Gyula, Hermányos Mária és Onhausz Erzsébet személyében. Kisbuszuk  tele volt mindenféle jóval: száraz élelmiszer, gyermekruha, játék, édesség, könyv és még sok minden.  Ebből  a látogatásból született egy nagyon erős testvéri és baráti kapcsolat, ami mai napig tart.

Az elmúlt tíz évben Csömörön 132 erdélyi, 13 kárpátaljai és 2 felvidéki polgár tett magyar állapollgársági esküt.

A képen a Felső-Tisza forrása fölött  táboroztató csömöri csoportort látható 2017-ben.

Megszakítás