1. rész: A várossá nyilvánítás támogatottsága
Csömör Nagyközség Önkormányzata 2012
nyarán közvélemény-kutatást végzett a falu polgárai körében aktuális települési
kérdésekről. A vizsgálat az eddigi legnagyobb léptékű véleményfelmérés Csömör
történetében: több mint kétezren mondták el véleményüket.
Most induló sorozatunkban tematikusan,
az egyes kérdéseket külön-külön bemutatva ismertetjük a kutatás érdekesebb
eredményeit.
Adatfelvétel
módja:
standard kérdőíves, személyes megkeresésen alapuló lekérdezés
Adatfelvétel
időpontja:
2012. június-július
Kérdezőbiztosok: Polgármesteri
Hivatal munkatársai és külső közreműködők
A kutatás vezetője: Fábri István szociológus, polgármester
Az adatfelvétel koordinátora: Kovács Jánosné
igazgatási osztályvezető
Minta: minden
csömöri háztartásból (kb. 3 300) 1 fő
Megvalósult
minta:
2 227 fő. A nem, életkor és lakóhely (lakókörzet) szerinti reprezentativitást
biztosító eljárás: statisztikai súlyozás
Kérdőív hossza: 23 fő kérdés,
az alkérdésekkel együtt összesen 56 kérdés
Összehasonlító
elemzés:
az általános véleménykérdések összevethetőek a 2004-es vizsgálat eredményeivel
A
jelenlegi önkormányzati vezetés 2011 év vége felé kezdett el foglalkozni a
település várossá nyilvánításának lehetőségével. Azóta már két fórumot is
tartottak ebben a témában, illetve a helyi médiumokban is többen véleményt
nyilvánítottak a kérdésről. Az ilyen alapos előkészítés igen ritka
Magyarországon: a települések vezetése általában egyedül eldönti, hogy
kezdeményezi-e a várossá nyilvánítást.
A csömöriek többsége (60%) 2012
nyarán már hallott arról, hogy az önkormányzat elkezdte megvizsgálni a település várossá nyilvánításának
a lehetőségét, annak előnyeit és hátrányait. Feltehetően a fiatalok kevéssé követik a helyi közéletet, mint
az idősek. Amíg a 25 év alattiaknak a fele hallott a kezdeményezésről, korosztályonként
felfelé lépkedve folyamatosan növekszik ez az arány: a 6o évnél idősek körében 70 százalék volt a terv ismertsége. Nem meglepő az
sem, hogy az újonnan
beköltözők még kevésbé tájékozottak a helyi ügyekben. Minél régebben él valaki a faluban, annál valószínűbb, hogy hallott ezekről a tervekről. Az újonnan beköltözők között körülbelül 4o százalék hallott a várossá nyilvánítás felvetéséről.
Akik már évtizedek éve itt élnek, vagy itt is születtek, 7o százalékuk tudott az ügyről.
Feltűnő, hogy a várossá nyilvánítás kérdésében
szinte teljesen megosztott a lakosság: majdnem fele (44%) ellenezné a kezdeményezést,
ám majdnem ugyanennyien (39%) vannak azok is, akik támogatnák, ha a település vezetése megpályázná a városi
rangot. Viszonylag magas (17%) azok
aránya, akik egyelőre nem tudtak állást foglalni a kérdésben.
Minél
régebben él valaki a községben, annál kevésbé támogatná, hogy a
település megszerezze a városi rangot: a
születésüktől, vagy a már hosszú évtizedek óta itt élők csak mintegy egyharmada, az
újonnan kiköltözőknek viszont több mint a fele. A várossá nyilvánítás támogatása erősen összefügg az életkorral is,
hiszen a
legfiatalabb korcsoportban
(18-25 év) többségben vannak, akik támogatják (56 százalék), a következő korcsoportban 41 százalék a támogatók aránya, az ennél idősebbek körében viszont már csak 35 százalék. A 26-39 éves korcsoport speciális abból a szempontból, hogy éppen annyian ellenzik a várossá nyilvánítást, mint amennyien mellette vannak (42 százalék), és a bizonytalanok
aránya is magasabb, mint a fiatalok között (16 százalék).
Különösen érdekesek az eltérések lakókörzetenként.
A Majorszegiliget
az egyetlen körzet, ahol a válaszadók abszolút többsége (64 százalék) támogatja a városi cím megpályázását. Viszonylag nagy még a támogatottsága
a Középhegyen (45 százalék), ahol az ellenzők aránya csak 3o százalék körül van; ugyanakkor 23 százalék nem tudja, hogyan vélekedjen az ügyről. Alacsony a támogatottság a Szőlőhegyen – 26 százalék – , az Ófaluban (31 százalék) és a Laki hegyen (34 százalék).
Nagyjából
a teljes átlag körüli a támogatottság
az Újtelepen és a Hőstelepen (38 százalék), a Körmendin és a „Madár" utcákban (37 százalék). A legnagyobb az elutasítottsága az ügynek – ami egy-két százakkal meghaladja az 50 százalékot – a Szőlőhegyen, az Ófaluban és a Laki hegyen van.
°
°
°
°
°
°
A
terv ellenzői egy nyitott kérdés keretében fejthették ki részletesebben ellenérzésük okait. Úgy tűnik, az ellenzők többsége jobban szeretné, ha falusias jellegű település maradna Csömör. Attól tartanak, hogy a várossá válással
egyúttal megváltozna a lakóhely jellege, miliője, ők pedig így szeretik, így szokták meg. Egy kisebb csoport
úgy nyilatkozott, hogy ők kimondottan a falusi jelleg miatt költöztek jelenlegi lakóhelyükre. Jelentős ugyanakkor azok aránya (1o százalék), akik arról számoltak be, hogy azért nem támogatnák a
kezdeményezést, mert nincs elegendő információjuk
arról, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal
járna a várossá nyilvánítás. Nem kevesen vannak azok, akik úgy vélekednek, hogy egészen egyszerűen semmilyen előnnyel
nem járna a mostani állapothoz képest, ha Csömör város lenne, így nem látják értelmét a változásnak. Többen tartanak
attól, hogy a várossá válás népességnövekedést hoz magával, az pedig növekvő forgalmat, azon belül nagyobb átmenő forgalmat, illetve sokasodó építkezéseket, ők viszont mindezeket szeretnék elkerülni, nyugalmat szeretnének a településen.
A
kérdőívben felvetettük az ellenzők
számára azt a kérdést, hogy abban az esetben támogatnák-e a várossá
nyilvánítást, ha az önkormányzat a település szabályozási tervében továbbra is garantálná a falusias, kertvárosi jelleg fennmaradását. Az érintett válaszadók egynegyede ezen feltételek teljesülése mellett megváltoztatná véleményét, és a várossá nyilvánítás mellé állna. További 8 százalék elbizonytalanodott
erre a felvetésre, kétharmaduk azonban hajthatatlan maradt, és nem változtatna véleményén ezzel a kikötéssel sem.
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a
várossá nyilvánítás kérdésében igen nagy megosztottság mutatkozik a csömöri
polgárok körében. A támogatók között nagyobb arányban vannak a fiatalok, a
frissen beköltözők és az új településrészeken élők, bár a tősgyökerekes réteg
nem kis része is szeretné a városi rang elérését. Akik nem támogatják a
változást, azok általában a falusias jelleg, a nyugalom elvesztésétől félnek,
így nem meglepő, hogy közülük is többen az átminősítés mellé állnának, ha
garantálva lenne a település falusias, kertvárosias arculata.
Mikor lehet egy
település város?
Sokan azt gondolják, hogy a városi rang összefügg a
lakosságszámmal vagy az intézményhálózattal, az infrastrukturális
fejlettséggel. Ez azonban tévedés. Magyarországon, ha egy község városi rangot
akar, egyszerűen kérvényeznie kell azt a köztársasági elnöknél, aki szakértők bevonásával
dönt a kérdésben. Az is nagy félreértés, hogy a várossá nyilvánítás együtt jár
az állattartási szabályok szigorításával vagy a bérházak megjelenésével. Ennek
ékes bizonyítéka, hogy a kérdést társadalmi vitára bocsátó önkormányzat éppen
olyan szabályozási terven dolgozik, amely a korábbiakhoz képest mindennél
jobban kizárná a sűrű, pl. sorházas beépítéseket.
Magyarországon jelenleg 300 város van. A 2 900 község
közül Csömör a harmadik legnagyobb településnek számít a maga mintegy 9 ezer
állandó lakosával. (A legnagyobb éppen a 9 ezret már meghaladó Kerepes, a
második a szintén Pest megyei Solymár.)
