A 896. évi Árpád-vezette magyar honfoglalást követő évszázadokban a Pesti-síkság mindig sűrűn lakott volt. Csömör területén is ezt bizonyítják a koraközépkori régészeti emlékek.
Csömör földjéből a legkorábbi, X-XI. századi kerámia leletek a Káposztások és a Réti-dűlők területéről kerültek elő. Nyilvánvaló, hogy a legkorábban megtelepülő, feltételezhetően kizárólag nagyállattartó népesség a Csömöri-patak mellé rakta le sátrait, illetve építette meg házait. A Káposztásokban mintegy 1000 méter hosszan és 120-150 méter szélességben húzódik ez a koraközépkori lelőhely. Vele szemben a Csömöri-patak déli partján egy 50×500 méteres részen ugyanilyen korú lelőhely terül el. Ez a legkorábbi régészeti nyoma ennek a falunak, melyet a korai Csömör faluval azonosítunk.
A Kálvária-hegy nyugati szélén sok régészeti lelet került elő, ami arról tanúskodik, hogy itt a XIII. századtól kezdve létezett település. A cseréptöredékek mellett figyelemre méltók a fém leletek is. Ezek közül említésre méltó egy XIII-XIV. század szögcsatornával ellátott patkótöredék, egy XIV-XV. századi üreges szárú, korongos fülű kulcstöredék, XV. századi olló, kés, szekérvasalás-töredék és egy rozettás pártaövdísz. Előkerült itt egy kettőskúpos üvegpalack töredéke is.
Bánki Horváth Péter magángyűjteményében több vaskés, kengyel, patkó, pofarudes zabla töredéke származott a Kálvária-helyről. A XV-XVI. századból valók a bronz csatok, pártaövdíszek és egyéb leletek ugyaninnen.
A Kálvária-hegyről előkerült pénzek Bánki Horváth gyűjteményében Zsigmond király (1387-1437) parvus-a, melyet 1387-1427 között vertek, I. Ulászló király (1440-1444) dénárja, 1443-as veret és egy erősen kopott osztrák pfennig.
A Kálvária-hegy legtetején a legtöbb a középkori lelet. Sok kiszántott kemence, illetve tűzhely is látható volt a terepbejárás során. A hegy legmagasabb részén a sok kiszántott embercsont, tégla- és kőtörmelék, valamint habarcs maradványok a középkori templomra és a körötte lévő temetőre utalnak egyértelműen.
A régészeti leletek vizsgálata arra az eredményre vezet, hogy a X-XXII. században Csömör falu a Csömöri-patak mindkét oldalán foglalt helyet a jelenleg Káposztásoknak és Réti-dűlőknek nevezett helyen. Mivel a Kálvária-hegyen egykor létezett falut leletei a XIII-XIV. századra keletkezik, azt kell vélnünk, hogy a X-XII. századi falu valamilyen okból felköltözött a Kálvária-hegyre. Ez az ok lehetett történeti, az 1241-es tatárjárás. Lehetett gazdasági, az állattartás csökkenése, illetve áttérés a szántóföldi művelés, a gabonatermesztés túlsúlyára. Természetesen az sem kizárt, hogy mindkét ok közrejátszott a falu helyének megváltoztatására.
Úgy véljük, hogy az 1135-ben először említett Csömör birtok, falu lent volt a Csömöri patak két partján. Ez a település ekkor még nem építette fel a templomát.
Az 1241. évi tatárjárás az egész Kárpát-medencében arra késztette a városokat, falvakat, hogy védhetőbbé tegyék lakhelyeiket, településeiket. Csömör esetében ez az igény nyilvánvalóan összekapcsolódott a templom felépítésének a szándékával, amelyik ilyen formán egyszerre vált a község hitéletének központjává és népének erődjévé.
Hosszú évszázadokon keresztül őrködött ez a templom népének lelke és testének biztonsága felett. Tudjuk, hogy az 1285. évi tatárjárás is elérte Pest vidékét. Majd omladozott, romladozott elhagyatva a Kálvária-hegyen. ez volt az a rom, amelyik az 1721. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a „falu fölötti dombon” volt látható.
A falu fölötti dombon állt a rom, vagyis a XVIII. századi újjátelepüléskor a Kálvária-hegytől északra, a Csömöri-patak túloldalán lévő domboldalra települt az új falu. története során – mint láttuk – ez már a harmadik helye.
Ha már annyit emlegettük a tatárokat, akkor szólnunk kell a Csömöri-patak délnyugati oldalán magasodó Tatárhányás nevű dombról, melyet 1864-ben így neveztek Ursprunger Máté bíró és Taglioni János jegyző. A mostani neve Tatár-halom, úgy látszik „finomítottak” rajta. Pedig nem kellett volna megváltoztatni, mert a „hányás” a régi magyarságban sáncolást, árkolást-földhányást jelentett.
A Bécs 1683. évi ostromára vonult török sereg tatár segédhadai 1684-ben táboroztak a Gödöllői-dombságon. Ennek a táborozásnak az emlékei Galgamácsán a Tatár-árka, Isaszegen a Tatárhányás, Galgahévizen a Tatárhányások, Bagon a Kis- és a Nagy-Tatárülés stb.
