Üdvözöljük!

Csömöri arcok – Mári néni babái (2013. október)

2020 április 14. –
Önkormányzati, települési hírek

Szeretnénk nektek valami pozitív olvasnivalót is adni a nehéz napokban, ezért elindítjuk archív rovatunkat, melyben a Csömöri Hírmondó korrábbi számaiból válogattunk írásokat. Fogadjátok sok szeretettel.

Morva Mária tizenhat éves volt, mikor elkezdett hímezni és varrni. Az akkori divat szerint a fiatal lányoknak ismerni kellett e fortélyokat, meg hát, sokba is került a kész ruhanemű, olcsóbb volt a saját készítés. Először a barátnője mutatta meg a gépén, hogyan is kell a színes fonalakkal, cérnákkal bánni, később aztán került saját varrógép is. A sok gyakorlásnak lett is eredménye jócskán: Mári néni keze alól az elmúlt majd hat évtized alatt számtalan szoknya, strikány (gombos felsőrész), kötény és felsőbrokát került a csömöri asszonyokra, lányokra. Ügyesen bánt a ceruzával is, a hímzett mintát magának rajzolta elő, fejből, szabad kézzel.

Lánykorában tavasztól őszig a földeken dolgozott, télen pedig varrt. Idegeneknek nem vállalt munkát, csak barátoknak, ismerősöknek. A Báló Lipót Népdalkörnek sok ruhát készített, a Furmicska Néptáncegyüttes pedig Mári néni ruháiban kezdte meg működését.

Amikor férjhez ment, varrt a családnak is, melyben öten voltak asszonyok, Mári néni, az édesanyja, az anyósa és annak két testvére, akiknek minden ruháját ő készítette. Ekkor már nem csupán a szükség, hanem saját kedve miatt is hímzett és varrt. A két gyerek megszületése után munkába állt az autóalkatrész gyárban, nappal dolgozott, késő este a pedálos gép elé ült. Gyakran a férje figyelmeztette a hálószobából, elmúlt már éjfél, menjen lefeküdni. De ő annyira szerette a cérnát, az anyagot, a gépet, hogy csak nehezen tudott szabadulni.

Még régen történt, hogy Csömör testvértelepülésére, a szlovákiai Mojmírovcébe egy csömöri népviseletbe öltöztetett babát vittek ki a Báló Lipót Népdalkör tagjai. Ez volt az első alkalom, amikor babaméretben kellett a teljes népviseletet megvarrnia. Innen jött az ötlet, hogy készít a családnak egy babakollekciót, minden gyerekének és unokájának egy-egy szettet, hogy megmaradjon az utókor számára, milyen népviseletet hordtak a csömöriek, közöttük Mári néni is egykor. Az ötletet tett követte, de itthoni kínálat híján egészen Székelyudvarhelyig kellett és kell még ma is menni a megfelelő hajas babákért, melyekből egész népviseletes kollekciót készített a közeli barátoknak és ismerősöknek is szép számmal. A babákra az eredeti lány, menyasszony, asszony viselet élethű mása került, és van, amelyik egészen Németországig utazott, hogy megmutassa, milyen gyönyörű is a csömöri népviselet.

Régen még könnyebb volt a babákkal, mert hosszú hajjal készültek, ma már azonban rövid frizurájuk van, ami nagy kihívás elé állítja öltöztetőjét. Persze megvan erre is a technika: az elől rövidre nyírt hajacskát hátrafelé jól le kell zselézni, hátul meg akármilyen kicsi is, de mégiscsak varkocsba kell fonni, hogy kinézete minél inkább hiteles legyen. A menyasszonyi babák fejét díszítő koszorú külön kis ékesség, ez az egyetlen darab, melyet nem Mári néni készített, hanem a belvárosban élő nagyon idős ember, aki ma már talán nem is él, vagy ha igen, már legalább száz évesnek kell lennie. Minden más ruhadarab – beleértve a sokszoknya takarásában lévő bugyit és a kiscipőt is – Csömörön, a Kossuth utcai házban készült és került fel a babákra.

A varrógép sokszor éjszakába nyúló zakatolása mára elhalkult. A rossz szem nem engedi befűzni a cérnát. A fájós lábak nem segítik a pedált elindítani. Egyre ritkábbak az eljárós programok, de minden héten vasárnaponként ott ül az előtérben Varga Katalin, a gyerekkorból elkísért legjobb barátnő, akit nagyon lehet ám szeretni, mert olyan, mint ő, nincsen több. Szerdánként a két barátnő Mári néni ablaka alatt találkozik, Katalin a bibliaóráról hazafelé menet mindig megáll itt, Mári a szobából néz kifelé, így hallgatja végig a legigazibb barátnő beszámolóját az aznapi óráról.

A hímzés és varrás szinte teljesen a múlté már, de azért a könnyebb napokon előkerül a régi komód nagy fiókjából egy-egy kihímzett, varrásra váró aprócska ruhadarab, vagy éppen egy pliszírozni való szoknyácska. Ilyenkor, ha rövid időre is, de engedelmeskednek az ujjak, és talán a szem is élesebben lát, hogy segítsenek Mári néninek befejezni a gyerekeknek és unokáknak szánt babákat.

 

 

                                                                                                                             Miklós Daniella

Megszakítás