Mindenki ismeri a gyomorrontás, undorjelentésű régi magyar „csömör” szavunkat. A kérdés tehát csak az, hogy lesz ebből falunév.
Közismert az is, hogy a honfoglalás utáni két évszázadban egyelemű, toldalék nélküli személynevekből gyakran keletkeztek helynevek magyar, nomád eredetű helynévadási szokás szerint.
Csömör (Chumur) személy elő is fordul 1221-ben. A Csanád nembeli Csömört (Chumur) egyetlen egyszer, 1256-ban említi oklevél. Egy Szent Istvánnak tulajdonított, 1015-ben kelt, valójában 1158-ban hamisított oklevélben Csömör (Chomur) helynév is előfordul a pécsváradi monostor „alapító levelében”.
A felsoroltak jelentésüket tekintve kétségtelenül a gyomorrontás, gyomorégés fogalmakkal függenek össze. Ez ember esetében ragadványnév, talán gyomorbeteg, undorodó férfit jelöl, földrajzi név esetében valószínűleg nem szép, kietlen, kiégett vidéket.
A Pest megyei Csömör (Chemer) birtok, falu 1135-ben szerepel legelőször oklevélben. Bizonyos, hogy neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással, bár a névadó személyt nem tudjuk elkutatni az írott forrásokban. A névadás típusából azonban arra következtethetünk, hogy a XI. században, de lehet, hogy még korábban élt.
