Az 1135-ben kelt oklevél, amelyik legelőször említi Csömör falut, két ekényi földről szól, ami szempontunkból azt jelenti, hogy ekkor már szántóföldi művelést folytattak a falu lakói, illetve arra enged következtetni, hogy több birtokos kezén volt a település.
Kettőszáz évvel később, 1335-ben említi újra oklevél Csömört, akkor is a birtokos család nevében, és ez a helyzet újabb száz évig tart. Magáról a faluról semmi részletes adatot nem tartalmaznak az oklevelek, csupán azt bizonyítják, hogy él, hogy lakott.
György esztergomi érsek, nádori bíró 1434. aug. 2-án Budán kelt oklevele arról tudósít bennünket, hogy Pechel-i Syke (dictus) Benedek fia János deák több birtokát, köztük csömöri részbirtokát is, átengedte hűséges szolgálatok fejében Fornas-i Salamon fia János fia Benedek deáknak azzal, hogy ha utód nélkül halna el, akkor a birtokok visszaszállnak János deákra. Vagyis a folyamatosan birtokló Zay család mellett Csömörön a Péceli és a Fornasi (Farmosi) családnak is volt birtoka a Zsigmond-korban. Gödöllő és Szada határjárásakor 1456-ban szomszéd birtokosként Csömörről megjelent Szász János, akinek rokoni kapcsolatait nem ismerjük.
Újabb, majdnem ötven év telik el, amikor 1482. aug. 31-én Nagyrévi András, pesti plébános Zay András cinkotai pap kérésére írásba foglalta a cinkoati Mindenszentek templom építésére hagyományozott csömöri szőlő ügyét. A pesti plébános előtt Zeeky Pál felesége Erzsébet és leányai Ágota (Institoris Máténé) valamint Katalin (Csiszár Imréné) megesküdtek arra, hogy özvegy anyjuk Csömör birtokon az ő jelenlétükben egy szőlőt, melynek szomszédja Kis János, a cinkotai templom építésére hagyományozott. Az oklevél kiállítására valószínűleg azért volt szükség, mert az özvegy édesanya elhunyt és leányai hiteles helyen és alakban elismerték végakaratát.
A megnevezett kegyes célra adományozók nemesek, de jelenlegi ismereteink szerint nem tudjuk őket elhelyezni a Zay vagy más csömöri birtokos család családfáján. Az említett szőlőszomszéd, Kis János minden bizonnyal jobbágy, ő az első név szerint ismert csömöri lakos, aki nem a birtokos osztályhoz tartozik. A második ismert jobbágy Chemery Péter palotai (rákospalotai) bíró 1486-ban. Ebben az időben a községbírókat még kizárólag a jobbágyok közül választották, említett jobbágy Csömörről költözött át Rákospalotára és ott bíróságra jutott. Alagon 1496-ban említik Chemery Blintnak elhagyott jobbágytelkét.
Chemeri Zay János 1512. szept. 13-án a budai káptalan előtt több birtokrészét, közöttük csömöri részbirtokát elzálogosította Inárchi Szilveszternek és feleségének, Dorottyának 60 forintért. Chemeri Zay Miklós fia Bernát 1516-ban a budai káptalan előtt megerősítette apjának korábbi adományát, mellyel egy csömöri szőlőt a pesti dominikánusoknak juttatott.
I. Ferdinánd király Chemer-i Zay Bernátot 1528. jan. 12-én megfosztotta Csömörön 6 jobbágytelekből álló birtokától, mivel hűtlenné lett. Az utóbbi megállapítás akkor azt jelentette, hogy nem a Habsburgok oldalára állt. hanem Szapolyai János pártjához csatlakozott. Chemer-i Zay Bernát birtokait a király Zeremlyéni Zsigmond kancelláriai jegyzőnek adományozta. Mint látni fogjuk, Chemer-i Zay Ferenc a család legkitűnőbb tagja részt vett 1526-ban a mohácsi csatában a király, II. Lajos oldalán és mindvégig megmaradt azután a Habsburgok hűségén. Vagyis a Chemer-i Zay család is kettészakadt politikai értelemben, mint a magyar nemesség egésze.
