A szultán maga és serege 1526. szept. 11-30-ig tartózkodott a magyar fővárosban, ez alatt portyázó török csapatok Vác alá is eljutottak, ahová a környék falvaiból sok fegyveres és fegyvertelen ember menekült. Brodarics István, aki a menekülő királyné hajójáról Vácnál kiszállt, a lehetőséghez képest megerősítette Vácot és így a püspöki város a vidék népének segítségével visszaverte a rövid, de heves török ostromot.
I. Ferdinánd király hadai pedig 1527 augusztusában dúlták fel – többek között – Vácot és vidékét Buda felé haladtukban. Ismét török portyázók pusztították el a környéket 1529-ben, de Vác a török dúlástól ekkor még megmenekült, mert Brodarics István befolyására az egész város a kezdeti ingadozás után Szapolyai János pártjára állt és ebben 1540-ig meg is maradt.
Miután 1541. aug. 29-én – a mohácsi csatavesztés évfordulóján – a török hatalom végleges szándékkal megszállta Budát, Vác is a kezére került környékével együtt. Egy 1542. jan. 9-én kelt levél szerint: „Pest környékén pedig, amelyet teljesen hatalmába tart a maga birodalmából több mint 40000 embert telepített le, mindenféle iparosokat, kereskedőket, felosztván közöttük a földeket, a keresztény lakosságot pedig
Törökországba szállította, hogy azon földeket művelje, amelyeket az idetelepítettek elhagytak.” A szám mindenképpen túlzó, de jelzi azt a pánikot, amelyik jellemezte a török hódítás legelejét és utal a török telepítési politikájára is. A betelepített polgári lakosság természetesen csak kisebb részben volt török, nagyobb részben inkább délszláv kézművesek és kereskedők, akik Európában a török hódítás velejárói voltak ekkoriban.
Újabb német-osztrák birodalmi sereg érkezett Pest felszabadítására 1542-ben, de szeptember 28-tól október 6-ig sikertelenül ostromolta Pestet, miközben a vidéket északra és északkeletre szintén feldúlta és teljesen kiélte. Medici János pápai biztos, aki szemtanú volt, azt írta Farnese bíborosnak 1542. okt. 16-án: „A németek a visszavonuláskor felgyújtották Vácot és több falut, a magyarok pedig rabolta, ahogy tudtak. Nem büntették meg őket, mert nagy a zsoldhiány.”
A birodalmi haderő pusztításait csak tetőzte, hogy a törökök Buda és Pest biztosítására újabb és újabb területeket foglaltak el. Ennek a folyamatnak volt része, hogy a budai pasa 1543-ban elfoglalta Vácot, 1544-ben Nógrádot, Hatvant és ezzel a nógrád-hatvani vonaltól délre eső terület bekerült a hódoltságba, elkezdődött rajta a török állami adminisztráció.
Az állandó hadjáratok szinte versengve pusztították Pest megyét, amelynek jelentősége hadászati szempontból igen nagy volt. A XVI. században a bal parti Pest megyében már 43 település pusztult el a 163-ból és ez a pusztulás még csak a kezdet volt. Elpusztult maga Csömör is és a környékén Palota, Sikátor, Szentmihály, Keresztúr, Káposztáskeszi, Káposztásmegyer, Alagi Gáspár majorsága stb.
