A XX. század elejére Európában két nagyhatalmi csoportosulás jött létre, az un. antant- és a központi hatalmak, melyek felkészültek a világ újrafelosztásáért megvívandó háborúra.
Ausztria-Magyarország a Németország vezette központi hatalmak második legerősebb tagja volt. A feszült nemzetközi helyzetbe Gavrilo Princip szerb terrorista diák pisztolygolyói kioltották Szarajevóben 1914. jún. 28-án Ferenc Ferdinándnak, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösének és feleségének az életét.
Egész Magyarországon rossz volt a termés 1913-ban, egyéb baljós jelek (üstökös, villámcsapás, sáskajárás stb.) is mutatták már a népi gondolkodás szerint a századfordulón az idők rosszra fordulását. A megelőző évtizedben több százezer ember kényszerült a Kárpát-medencéből a tengeren túlra kivándorolni, mert hazájában magának és családjának nem talált megélhetést.
A Monarchia trónörököse meggyilkolásának a szálai Szerbiába vezettek, egészen az államocska vezetőihez. Szerbia visszautasította a Monarchia követeléseit a nyomozás érdekében, ezért 1914. júl. 28-án a Monarchia követe Belgrádban átnyújtotta a hadüzenetet Németország álláspontjának megfelelően. Tisza István, Magyarország miniszterelnöke a háborút a végsőkig ellenezte.
Csömörről az I. világháborúba 250 katona vonult be, ezek közül hősi halált halt 31, akik 24 hadiözvegyet és 6 hadiárvát hagytak maguk után.
Csömör népe – mint minden más község is -, amelyik azonban nem vált hadterületté, megszenvedte a háború terhét az emberáldozatokon felül. Ez elsősorban az élelmiszerellátásban mutatkozott. Az ország tartalékai kimerülőben voltak, teherbírása csökkenőben már a második háborús év során. Természetesen a mezőgazdasági jellegű települések jobban viselték a megpróbáltatásokat, az élelem mennyiségének és minőségének a csökkenése ezekben később mutatkozott. Ilyen volt Csömör is, sőt a nagygazdák – mint látni fogjuk – addig soha nem látott vagyonosodás útjára léptek.
Az első jelek közé tartozott, hogy a községbe érkező állami lisztre panaszok érkeztek az asszonyok részéről, ezért vizsgálat céljából azt beküldték az Országos Chémiai Intézethez. A válasz szerint „emberi fogyasztásra alkalmasnak találták”. A képviselőtestület 1915. okt. 31-én tárgyalta ezt.
Erre az időre már fogyóban voltak a tehenek és elfogyott a tej. A képviselőtestület, hivatkozva a csömöri tekintélyes számú kecskére (1911-ben 34 volt!), nemesítés céljából egy kecskebak beszerzését határozta el 1915. nov. 29-én. A tejínség enyhítésére tett lépések azonban nem hozták meg a várt eredményt, annál is inkább, mert a háború tovább folytatódott.
A község népének egészségi állapota, az alultápláltság miatt is, elhanyatlóban volt, félő volt, hogy járványok ütnek ki. A képviselőtestület 1915. dec. 27-én fogadta el az Országos Magyar Vöröskereszt Egyesület ajánlatát, hogy Csömörön fiókot létesítsen.
A háborút viselő ország békében élő községeiben olyan mértékben szaporodtak fel a közigazgatási munkák, hogy aki tehette menekült az egyébként is áldatlan közigazgatási területről. Csömörön a két községi rendőri állás közül egy megüresedett, de jelentkező nem akadt a betöltésére 1916. febr. 9-én. Ugyanekkor a kisbíró felmondta a szolgálatot, mert a hagyományos „körül dobolást” a faluban már fizikailag sem lehetett elvégezni a község megnagyobbodása, illetve a dobolni valók megszaporodása következtében. Hertzl Edéné, községi szülésznő pedig kétségbe esve panaszolta anyagi helyzetét és fizetésemelést kért.
Az elközelgő 1916-os tavasz egyenesen riasztotta Csömör népét, ami addig sosem fordult elő, hiszen annyira kifogytak az emberi munkaerőből és az igavonó állatokból. A képviselőtestület 1916. febr. 9-én foglalkozott először 30 orosz hadifogoly igényléséről, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkákban foglalkoztassák őket.
A képviselőtestület 1916. márc. 10-én újra tárgyalta az orosz hadi foglyok munkába álltásának az ügyét. Ekkor bejelentették, hogy a „szőlőhegy község” is igényel belőlük.
Mindezen bajok még súlyosbodtak is a román hadsered hitszegő módon való erdélyi betörése következtében. Ferdinánd román király 1916. aug. 26-án még biztosította a központi hatalmak bukaresti követeit arról, hogy Románia mindenáron fenntartja addigi semlegességét. Augusztus 27-én este azonban a román hadsereg több hágón keresztül betört a katonailag védtelen Erdélybe, melyből a minden rendű és rangú és nemzetiségű (olykor még román is!) lakosság menekülése azonnal elkezdődött. Az erdélyi hadifogolytáborokból még az oroszok is Magyarország belseje felé vették az utat, mintsem hogy román kezekbe kerüljenek.
Erdély ellenség támadta részét többszázezer menekült hagyta el vasúton, országúton, vízi úton stb. Augusztusban a magyar kormány mindent megtett, hogy ezeket elhelyezze az ország közepén megfelelő körülmények között.
A nagyszebeni (szept. 26-29.) és a brassói (okt. 7-9.) csatában a magyar honvédség, az osztrák és német csapatok megsemmisítő vereséget mértek a románokra. A központi hatalmak 1916. decemberére elfoglalták Románia nagyobb részét. Az erdélyi menekültek visszatérhettek feldúlt, lerombolt és kifosztott falvaikba, otthonaikba.
Az erdélyi nemzettestvéreink elhelyezése a Duna-Tisza közén nagy gondot és nagy megterhelést jelentett a háborúban már elszegényedett népnek. Csömör képviselőtestülete is megküzdött ezekkel a gondokkal.
Az I. világháború csömöri hősi halottai
Antalics József
Bacskó Pál
Bagyánszki János
Bátovszki György id.
Bátovszki György
Bosánszki István
Csernák Mihály
Dernovics József
Dobróczi József
Dobróczi István
Duhony János
Erdélyi István
Fiedler János
Fervágner János
Ganyecz András
Gerhát István
Gubek István
Gubek Pál
Gulyás József
Gutyán József
Gutyán János id.
Gutyán János
Háromsitz István
Holovics István id.
Holovics István
Horváth Pál
Jagyugya János
Kadók István
Kiss György
Kiss Jenő
Komjatyán József
Kovács István
Krizsán István id.
Krizsán István
Krizsán János
Lefánti János
Lesták István
Magát György
Mandur János
Michel Pál
Németh László
Obrovics József
Orsanyi Mihály
Paulovics János
Pásztor Mihály
Quitt Géza
Racskó János
Racskó Pál
Reichenbach Mátyás
Rell Mihály
Sebeszta Károly
Sleisz István
Svirzsovics Pál
Szirotek Mátyás
Szrogh István
Tagai István
Tóth Mihály
Tupi István
Ubrankovics János
Ursprunger József
Varga István
Varga Pál
Veres János
Vereszki György
Veszelik István id.
Veszelik István
Vékony János
Vilhelm István
Vince Ede
Zavadil Emil
Zsíros István
–
Csernák József
Spreitzer József
Misik Mihály
Grázel Ferenc
Krizsán Mihály
Klacsán Pál
Lesták György
Vlaha Mátyás
Orgonás János
Vékony Mihály
Speidler József
Hasenfratz Pál
Vencel András
Az un. őszirózsás forradalom 1918. okt. 31-én vette kezdetét. József főherceg, homo regius (királyi ember) kinevezte Károlyi Mihályt miniszterelnökké, aki a Nemzeti Tanácsba tömörült pártokból koalíciós kormányt alakított.
IV. Károly már nem tartózkodott Magyarországon, 1918. okt. 27-én Gödöllőről Bécsbe sietett. A forradalom hírére Zita királyné okt. 31-én szintén elhagyta Gödöllőt a Szada-Veresegyház-Őrszentmiklós-Vác-Rátót stb. útvonalon Bécsbe menekült gyermekeivel.
Ahogy az forradalmi időben lenni szokott a régi közigazgatási szervezet ellehetetlenült, felbomlott, ellene fordult a népharag. Csömörön 1918. nov. 6-án Nemzetőrség alakult 55 taggal és 3 tiszttel, de a létszámot 135 főre akarták emelni. Ezekben a napokban alakult meg az első munkástanács gyári munkásokból és a harctérről hazatért katonákból. Első dolga volt, hogy lemondatta az elöljáróságot és a képviselőtestületet.
A gödöllői járás főszolgabírója 1918. dec. 14-én jelentést készített a járásból elmenekült jegyzőkről, ezek sorában említi Csömörről Orosz Imre jegyző elmenekülését. Egy 1919. jan. 10-én kelt nyilvántartás szerint a csömöri segédjegyző állása is megüresedett.
Az ezeréves magyar községbírói szervezet szétzilálása, leváltása következtében olyan erkölcsi süllyedés indult el a községekben, melyre nézve nem rendelkezünk párhuzammal a magyar történelemből. A közerkölcs, a közbiztonság romlása napokon belül látványos volt. Súlyosbította a helyzetet az egyházellenes, végső soron ateista (istentagadó) propaganda elindulása és kibontakozása.
Már 1918. novemberétől idegen hadseregek (szerb, román, cseh) támadtak rá Magyarországra, hogy felosszák a területét, illetve hogy a védőszárnyai alatt a nemzeti lét küszöbére elérkezett nemzetiségek megalkossák saját államaikat magyar területekkel is gyarapodva (Csehszlovákia, Románia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság). A nyugati hatalmak által is támogatott fiók imperializmusok a Balkánon az egyre nagyobb konc reményében hódították meg Magyarország egyes területeit. A Károlyi Mihály vezette polgári demokratikus forradalom saját alkalmatlansága és a külföldi diplomácia következtében teljesen kormányképtelenné vált. Ebben az időben, 1919. márc. 21-én a budapesti
Gyűjtőfogházban tartott kommunista és szocialista vezetők megbeszélése után puccsszerűen magukhoz ragadták a magyar állam irányítását kihasználva a néptömeg jogos elégedetlenségét és nagyrészt túlzó követeléseit.
Az un. tanácsköztársaság első napjaiban újabb tanácsi (szovjet) szervek alakultak a falvakban, a városokban, melyek azután alulról építkezve létrehozták járási, megyei és országos szerveiket is. Nem tudjuk napra pontosan, hogy mikor alakult meg Csömörön az újabb munkástanács, valószínű hogy több napba tellett, amíg a testület összeállt.
Minden esetre 1919. márc. 30-án (vasárnap) a csömöri munkás- és földműves-szegények tanácsa jegyzőkönyvvel vette át a hatalmat az előző tanácstól.
A csömöri munkástanácsnak is legfőbb tevékenysége az államvezetés központjából a járási tanácson keresztül érkezett utasítások, parancsok végrehajtása volt. A gödöllői járási direktórium 1919. máj. 11-én lórekvirálást rendelt el Csömörre máj. 13-ra. Megindult a Vörös Hadseregbe való toborzás, kényszertoborzás is. A csömöri direktórium 1919. jún. 10-én lehetőleg szombati napra kérte a toborzó bizottság kiszállását előzetes értesítés mellett.
A legégetőbb kérdés Csömör népe számára természetesen a földkérdés volt. A XX. század elejére itt is nagyon sok család veszítette el kevés földjét is, bár gyáriparban el tudott helyezkedni, de lelke mélyén a családi parasztgazdaságban való élés volt számára az egyedül elfogadható életforma. Az 1919. év legelején Csömörön is létrehozták a helyi birtokrendező és termelést biztosító bizottságot, melynek tagsága a módosabb gazdák közül került ki. Elsősorban maguk között osztottak földet, a falu legmódosabb gazdájának a fia is kapott földet. A parlagföldek és a Lukács-féle birtokhoz tartozó 26,5 kataszteri hold hereföld kiosztása után még nagyon sok szegényparaszt maradt föld nélkül, pedig volt még 50 hold szántatlan föld, mely kiosztható lett volna művelésre.
A föld nélkül maradt csömöri parasztok panaszára vizsgálat indult, mely mindezt megállapította. Önálló családi mezőgazdasági üzemek létrehozása volt tehát a cél Csömörön is. Ezért nem tartjuk valószerűnek Bucsilla politikai megbízott jelentésében azt az állítást, hogy Csömör parasztsága szövetkezetet szeretett volna alakítani. Bucsilla 1919. júl. 5-17-ig tartózkodott a faluban.
Közben folyt a sorozás a Vörös Hadseregbe, Csömörön 1919. jún. 28-án tervezték. Nincs adatunk arra nézve, hogy milyen eredménnyel. A gödöllői járás intéző bizottsága elfogató parancsot adott ki 1919. jún. 28-án Vörös Jenő kadett növendék ellen, aki a Ludovikából megszökött. A parancs szerint Csömörön bujkált a vasúti kanyar mögötti villában, mely az apjáé volt. Budapesten a Ludovika katonai akadémia növendékeinek kommunista ellenes felkelése 1919. jún. 24-én robbant ki. Ha leverték is a vörösök, ebben az időben a toborzás nem járhatott nagy eredménnyel.
A fékevesztett állami beavatkozás, melyet a nép csak kommunizálásnak nevezett és rablást és fosztogatást értett rajta, tovább folyt. Az un. Forradalmi Kormányzótanács 1919. ápr. 27-én elrendelte „a saját szükségleten felüli élelmiszerek beszolgáltatását”. Alkoholellenes Tanács felállítását rendelte el ápr. 29-én, az un. Népgazdasági Tanács elrendelte a szarvasmarha-beszolgáltatást 1919. máj. 27-én. Mindezek tetejébe szigorú szesztilalmat rendeltek el, amelynek fogadtatásáról a Csömörre kiküldött megyei politikai megbízott azt jelentette: „a földmunkások minden második szavukban bort kérnek”.
Budapest élelmezése ilyen körülmények között rendkívül alacsony színvonalúvá vált. A kényszertoborzott, terményeitől megfosztott, zaklatott parasztság mindenhol ellenállt, különösen a főváros piaci környékén, így Rákoscsabán is. A Vörös Újság 1919. máj. 23-án arról írt, hogy a budapesti közellátási körzetet 1919 júl. 1-től még tovább kiterjesztik, többek között Csömörre is. Ez a falvak számára nem jelentett mást, mint további és még szigorúbb rekvirálásokat.
Júliusban Csömör község direktóriuma a gödöllői járásba kiküldött politikai megbízott és a járási mérnök útján vagontételben ajánlott fel építkezésre alkalmas deszkát kizárólag zsír, szalonna, vaj, tojás és baromfi fejében. Csömörön is az éhezés első jelei mutatkoztak, illetve a kizárólagos termény és termékcsere működött, mert a hivatalos pénzt már senki sem fogadta el.
Persze, hogy Bucsilla jelentésében „ellenforradalmi” jelenségekről írt, melyeket Csömörön tapasztalt volna és javasolta 30 tagú Vörös Őrségnek a felállítását helyben. Vagyis a terror bevezetését, melytől minden baj megoldását remélte maga az egész un. tanácsköztársaság, a kommunisták egész gyülekezete.
Az említett körzeti mérnök Ditter Ferenc volt, akinek működési területe Kis-, Nagytarcsa, Mogyoród, Csömör, Cinkota, Mátyásföld és Rákosszetnmihály volt.
Csömörön 1919. júl. 22. valamilyen népgyűlésre került sor, ahol tettlegességig fajult a vita, ez is nyilván „ellenforradalmi” cselekménynek minősült.
Május 1-e óta az imperialista román királyi hadsereg a Tisza vonalán állt. Egy kimutatás szerint a Vörös Hadsereg váci 2. zászlóaljának gödöllői százada, isaszegi szakaszának 8. rajába 17 vörös katona tartozott, akiket Isaszegnek és Csömörnek kellett kiállítania. Nem ismerünk dokumentumot arra nézve, hogy ez a katonaállítás megvalósult volna.
A román hadsereg támadása 1919. júl. 24-én indult meg a Tisza vonalában végig, júl. 29-én megkezdődött a Vörös Hadsereg felbomlása, szétzüllése. Augusztus 3-án egy román hadsereg Isaszegen keresztül elfoglalta Gödöllőt és onnan fordult rá a budapesti útra, hogy Cinkotán keresztül megszállja Budapestet.
Augusztus 3-án Csömörön a régi főjegyző és a községi bíró a volt direktóriumi tagok jelenlétében zárta le az összes naplókat és számolta meg a közpénzeket. Vagyis szolid polgári keretek között visszavette a községi közigazgatást, a község feletti hatalmat.
A tanácsköztársaság idején közszereplést vállalt csömöriek közül 20 személyt tartóztattak le és a pestvidéki ügyészségen meg is indították ellenük az eljárást.
Decsy József gödöllői főszolgabíró 1919. aug. 27-én körrendeletet küldött a járásba a Gödöllőn állomásozó román katonaság élelmezése tárgyában. Csömör községnek a kivetést 1919. szept. 6-18-ig kellett teljesíteni. Ez naponta: 150 db. tojás, 80 liter tej, 10 kg. hagyma, 100 kg. krumpli, 10 kg. zöldség, 5 kg. zöldpaprika, 20 kg. uborka, 50 kg. paradicsom. A község megrakott szekerének minden reggel 8 órára be kellet érnie a gödöllői községházához. Ellenkező esetben kilátásba helyezték, hogy a román katonaság maga hajtja be élelmezését Csömörön.
Nehéz elképzelnünk, hogy az un. tanácsköztársaság által élelmiszereitől megfosztott csömöriek ezt hogyan tudták teljesíteni.
A közbiztonság, ha lehet még tovább romlott. Ennek megakadályozására és a kommunisták üldözésére Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék is Katonai Karhatalmi Alakulatokat szerveztek, 1919. okt. 6-án a csömöri alakulatban 20-an szolgáltak.
A Vörös Hadsereg felbomlása után a vidéken összefogdosták a hadsereg-gazdátlanná vált lovait, Csömörön összesen 19 darabot, és ezeket az őszi munkák elvégzése céljából kiosztották a leginkább rászoruló gazdáknak. „A vörös lovaknak” nevezett állatokra azonban a szerveződő Nemzeti hadsereg és a Karhatalmi Alakulatok is igényt tartottak. Megszerzésük érdekében zaklatták a községi elöljáróságokat, akik védték gazdatársaik érdekeit amennyire lehetséges volt.
A csömöri főjegyző parancsra jelentette 1919. okt. 23-án, hogy a 19 lóból egy elhullott, négyet elvitt a hadsereg, valószínűleg a román. Csömörnek okt. 25-ig 300 liter jó bort is be kellett szolgáltatnia a román hadikórház számára, mely Gödöllőn a Grassalkovich kórházban működött. Nem teljesítették a kivetést a csömöriek, mert a gödöllői főszolgabíró 1919. okt. 23-án felszólította az elöljáróságot, hogy még aznap teljesítse.
Közeledett azonban a román iga alóli felszabadulás, 1919, nov. 12-13-án a román hadsereg megkezdte a kivonulást a Duna-Tisza közről. Nyomában a Horthy Miklós fővezérsége alatt álló Nemzeti Hadsereg birtokba vette a kiürített területeket. A Nemzeti Hadsereg 1919. nov. 15-16-án érte el kelet felé a Sári-Maglód-Aszód vonalat, melyen belül fekszik Csömör.
A váci börtönbe összesen 400 politikai foglyot tartottak fogva 1919. november-decemberében. A gödöllői járásból összesen 336 személyt ítéltek el forradalmak alatti cselekményekért. Ezek természetesen nem kerültek mind a váci börtönbe. Egy 1919. nov. 24-i jelentés szerint Csömörről nyolc elítélt volt Vácott, közöttük Gosztonyi Gyula, 41 éves, csömöri lakos, kántor-tanító.
