Üdvözöljük!

A ii. világháború frontjának átvonulása

2010 július 09. –
Önkormányzati, települési hírek

Budapest elfoglalására a Szovjetunió Vörös Hadserege 1944. okt. 29-én indította meg támadását az Alföldön. Ennek során a 2. Ukrán Front balszárny-közepe közeledett északkeletről a Gödöllői-dombság felé, ennek 2. gárda gépesített hadteste 1944. nov. 17-18-án kijutott a Galga folyó déli partjához a Tura-Hévizgyörk vonalon.

A vele együttműködő 7. román gyalogos hadtest csapatai ekkor elérték a Dány-Valkó általános vonalat és gyakorlatilag már szembe kerültek az Attila-védőöv keleti külső vonalával.

A tájra és Csömörre is azonban már előbb elérkezett a háború. Az ország német katonai megszállása, 1944. márc. 19-e után az amerikai légierő 19944. ápr. 3-án bombázta legelőször Budapestet. A bombatámadás következtében csömöri lakosok is életüket vesztették: Ördögh István és Kovács János.

Ezen a nyáron vitték el a környék falvaiból a templomok harangjait, hogy értékes fémként a hadiiparban feldolgozzák őket. Csömörről is több leszerelt harang erre a sorsra jutott.

Őszre a bombázások már elérték a Budapest körüli településeket is. Legelőször a Budapest elleni 1944. jún. 27-i bombatámadás során Cinkotát érte „elcsúszott szórt) bombavetés. A szept. 13-14-i Budapest elleni légitámadások során Rákosszentmihály, Sashalom és újra Cinkota területére hullott bombaszőnyeg most már nem véletlenül, hanem mint megcélzott területekre. A szövetségesek akkori elképzelési szerint a védtelen polgári célpontokat azért kellett támadni, hogy a nép türelmét elveszítve rákényszerítse a kormányt a háborúból való kilépésre.

Ilyen világban Csömörön is elkezdték a házak a pincék megerősítését, bunkerok építését. Sőt a Kálvária és Dióhely oldalában 20-30 méter hosszú alagutakat is ástak, melyek fölött 15-20 méter magas föld is volt, mely valóban védett a bombák ellen.

Az Attila-védőövet, mely a legendás hun királyról kapta nevét, a német és magyar csapatok a lakosság és a munkaszolgálatosok munkájának a felhasználásával 1944. szeptemberétől építették ki Budapesttől keletre félkörívben. A védőöv 1. állásának árokvonalai Csomád-Veresegyház-Szada-Gödöllő-Isaszeg stb. területén húzódtak. A 2. állás első árokvonala a fóti Somlyó hegy gerincén, Helvécia-teleptől északkeletre, a Bolnoka-tetőtől, Kerepestől, Kistarcsától keletre folytatódtott. A 3. állásnak árkai pedig Budapest legkülső beépített területeinek az előterében voltak. Csömör tehát a 2. állás második-harmadik árokvonalába tartozott.

Az Attila 2. állás Dunakeszi-Fót-Mogyoród-Bolnoka vonalán húzódó külső peremén 1944. dec. 11-12-én fennakadt az ellenség (szovjet, román) támadása. Ezen a szakaszon a 10. magyar gyaloghadosztály, a 271. népi német gránátos hadosztály, a Feldherrnhalle Waffen-SS (FHH) páncélgránátos hadosztály részei voltak védelemben. Az ellenség 30. lövészhadtestének 155. lövészhadosztálya Fót-Mogyoród térségével szemben, 151. lövészhadosztálya Csömör-Kerepes térségével szemben sorakozott fel. A frontnak ezen a szakaszán viszonylagos nyugalom keletkezett a mindkét oldalú kimerültség következtében 1944. dec. 12-21. között. Ezt az időszakot a szembenálló felek soraik rendezésére és feltöltésére használták fel.

December 13-án a II. magyar ejtőernyős zászlóalj ellentámadást indított a szovjetekkel szemben Fót és Szilasliget között kevés sikerrel, nagy veszteséggel.

Közben Csömört az Attila-védőövön belül körkörös német támponttá építették ki, hogy a szovjet előretörést Csömörtől délnyugatra sikerüljön feltartóztatni Karl Pfeffer-Wildenburch SS-Obergruppenführer, Budapest főparancsnoka elképzelései szerint. Csömör térségéből kénytelenek voltak kivonni dec. 23-án a Budapest őrzászlóaljat, az annyira megfogyatkozott.

December 22-én Budán felavatták a Vannay László főhadnagy vezette 638 fős önkéntes zászlóaljat, melynek parancsnoksága a Toldy Ferenc Gimnáziumban volt. December 25-én este a Vannay-zászlóalj parancsot kapott, hogy vegyen részt a Kerepesnél harcoló 10. magyar gyaloghadosztály dec. 26-án 18 órakor induló támadásában. A zászlóalj 2., 3. és 4. századát dec. 26-án gépkocsikon szállították Csömör északkeleti részére, ahol menetből vettek részt az ellenlökésben, melynek főereje a 10. gyaloghadosztály volt.

Legelőször is visszavertek egy szovjet betörést és Csömör Észak-Szent István hegy között sikerült elérniük az eredeti vonalakat súlyos veszteségek árán. Egy északnyugati irányból Csömör felé törő szovjet harccsoport ellenében a 13. német páncélos hadosztály felderítő osztályának 3 páncélgépkocsijával a Vannay-hadosztály a Tatárhalom nevű magalattól a Forrás patakvölgyön át a 187-es magassági pontig foglalt el reteszállást.

Az itteni harcok során 1944. dec. 28-29-ig a Vannay-zászlóalj 2. százada részt vett az Árpádföld területéről kiinduló ellentámadásban. A Csömör területén lefolyt harcokban a 4. század teljesen megsemmisült, Vannay parancsnok megsebesült! December 29-én a Vannay-zászlóalj hős honvédei és a német katonaság kénytelen volt kiüríteni a községet a fölényes túlerőben lévő ellenség nyomásának következtében. A Csömörön és környékén folytatott harcokért, bátor magatartásáért Vannay Lászlót 1945. jan. 11-én soron kívül őrnaggyá léptették elő. Vannay 1945. febr. 11-én hősi halált halt a Budapestről való kitörési kísérlet során.

Dr. Németh Sándor százados, a 8. honvéd gyalog ezred III: zászlóaljának parancsnoka jelentésében rendkívül érzékletes képet festett a Csömör északi részén történtekről. „A zászlóaljjal szemben erősen leharcolt ellenséges erők állnak csökkent harcértékkel. Sok orosz katona szökött át a zászlóaljhoz. Az átszököttektől vett értesülés szerint a tegnapi támadásnál az ellenséges zászlóaljból csak 32 fő maradt. Az ellenség élelmezése jó, a lőszerutánpótlás többször nehézségekbe ütközi… A védővonal előtt jól kiépített kettős drótakadály. Előtte orosz katonák hullahalmaza képtelen pozíciókban. Ki tudja hanyadik sikertelen támadó hullám áldozatai?… Még ki sem szállok az oldalkocsiból, látom, hogy két „rotüs” (rohamtüzér) egy vergődő emberi roncsot húz ki a halottak közül.

 

A kettős drótsövényt előzőleg átvághatták, s most a résen át cipelik a vonagló testet, majd leteszik a futóárok külső peremére. A fiatal, kopaszra nyírt mongolos pofacsontú katona fekszik a hátán. Most csak a szája mozog. Két lábszára és két alsókarja hiányzik. A csonkolásokon vérrel és avarral kevert vastag földréteg. Közel hajolok hozzá. „Budapeszt….Budapeszt…” suttogta. Agonizál….Ott kering bennem a gondolat: „Budapeszt…Budapeszt…” gazdag zsákmányok, gyönyörű nők városaként lebeghetett a szemem előtt. Akkor hirtelen magamnak is váratlanul, előrántottam a pisztolyomat, csőre töltöttem, a haldokló halántékához tartottam, és lőttem.”

Az itt bemutatott harcra valószínűleg 1944. dec. 25-én került sor, amikor Mogyoródról Csömörre német egységek úgy vonultak vissza, hogy nem várták meg a váltást, és ezzel lehetővé tették, hogy 500 méter szélességben szovjetek szivárogjanak be a vonalak közé. Dr. Németh Sándor százados 8 fővel és 2 német rohamlöveggel az esete folyamán a kérdéses szakaszt visszafoglalta, de addigra a 18. honvéd gyalogezred I. zászlóaljának két százada fogságba esett.

Fót és Pécel között a védők sorában ott volt a 4. honvéd huszárezred is. December 26-án a szovjetek román páncélosok támogatásával is 300-600 méter mélyen több helyen betörtek az Attila II. védővonalaiba. A szovjet T 34-esek lerohanták a gyengén védett árkokat, túlhaladva rajtuk megfordultak és hátulról kezdték el pusztítani a magyar és német védőket. A 8/III. zászlóalj nagy részét Csömör előtt bekerítették és felmorzsolták ilyen módon, annak ellenére, hogy a támadó 12 darab szovjet páncélosból kézifegyverekkel hármat megsemmisítettek.

A Csömörtől északra harcoló 4. huszárezredre ugyancsak 10-15 szovjet páncélos zúdult, a huszárok kettőt kilőttek páncélököllel. Az egyik csömöri présházban állomásozó ezredparancsnokság csak úgy kerülte el a hadifogságot, hogy Kammerer Ernő hadnagy kiugrott az ablakon és a feléje nyújtott harmadik páncélököllel közvetlen közelről kilőtte a présház felé támadó szovjet páncélost. A présházból előtt leadott két lövés ugyanis célt tévesztett.

Ezen a napon esett el Csömörtől északkeletre egy megerősített magaslat is. Szóljon az itteni harcról egy szovjet forrás. „Miután a megerősített magaslatot korábban több kísérletre sem sikerült elfoglalni, Merkviladze szakaszvezető engedélyt kért, hogy egy rajnyi katonával próbát tegyen. Az engedélyt követően a köd leple alatt 20-30 méterre megközelítették a magaslaton kiépített ellenséges állásokat, majd tüzérségi tüzet kértek….A birtokba vett magaslaton a saját alegység beérkezéséig mintegy 5 órán át sikerrel tartották magukat, és ezalatt az ellenség két rohamát hiúsították meg.” Merkviladze grúz szakaszvezető ezért a tettéért megkapta a Szovjetunió Hőse érdemrendet.

December 29-30-án a legsúlyosabb harcok Rákosszentmihály és Csömör között dúltak. A Pest elleni szovjet támadás legfontosabb irányává vált ez a terület, ugyanis itt az elővárosi övezetben szántókkal, legelőkkel tarkított beépítetlen terület nyúlt be a beépített területek közé és ezért nagyon alkalmas volt páncélostámadásra Budapest ellen.

Rákosszentmihály és Csömör között a németek öt ellentámadást indítottak ezen a két napon. Az I. honvéd hadtest karhatalmi zászlóalja teljesen felmorzsolódott, a veszteségek pótlására bevetett 300-400 honvéd pedig itt ment át az ellenséghez önként vállalt hadifogságba. Az egész zászlóalj dec. 30-án már csak 7 tisztből, 40 honvédből állt, a parancsnok pedig megbetegedett.

A román hadosztályok dec. 30-re elfoglalták Pécelt, Kistarcsát és elérték Cinkota szegélyét. A 2. és 19. román hadosztály háromszor indult rohamra Cinkotáért míg sikerrel járt. A 2. román hadosztályt annyira megviselte ez, hogy azonnal ki kellett vonni az arcvonalból.

Mindez annak következménye volt, hogy Sztálin őrjöngése rákényszerítette Malinovszkij marsallt az irreális parancsra, miszerint

 1944. dec. 20-án három napot adott csapatainak Pest elfoglalására! December 29-ig azonban csak Csömörig jutottak el ezen a szakaszon és mint tudjuk Pestet csak 1945. jan. 18-án sikerült birtokba vennie a szovjet hódítónak. Csömört a 151. és 155. szovjet lövészhadosztályok csakis együttes erőfeszítéssel és rengeteg veszteséggel tudták megszállni. A harcok súlyosságára rávilágít az is, hogy Csömör térségében is szovjet katonák a „fasiszta” ellenséghez, a magyarokhoz és nemetekhez szöktek át, hogy elkerüljék saját parancsnokaik kegyetlenkedéseit.

Csömör népe, épületei, berendezései sokat szenvedtek és pusztultak. December 21-től gyakori volt a nappali és éjszakai bombatámadás, tüzérségi tűz, Mogyoród felől pedig aknatűz a visszaemlékezések szerint. A katolikus templom tornya 1944. dec. 24-én találatot kapott és sokáig égett. December 25-én több belövés érte a Petőfi utcát, amelyben kigyulladt a Gyurcsók, a Polák és a Sipiczki ház. Karácsony másnapján, dec. 26-án temették Fabók Pálné született Kiss Annát, de a temetési menet többször szétszaladt a községre zúduló ellenséges tűz miatt.

December 29-én délelőtt 10 órakor a német utóvédek felrobbantották a Kistarcsai úti hidat és más hidakat is, majd azután visszavonultak a Bulgárkerteken át Cinkota és Rákoskeresztúr irányába. Csömör ekkor már három oldalról a szovjet hadsereg gyűrűjében volt. A Csömör belterületén 1944. dec. 30-án reggelre bekerített 8/III. zászlóalj csak heves utcai harcok árán tudott a gyűrűből kitörni a Szilas-patak menti földeken keresztül, eközben honvédeinek nagyobb részét elveszítette.

 

Ugyanis Pestújhely irányába harckocsikkal támogatott szovjet gyalogság indult rohamra. A honvéd 18/I. zászlóalj Rákosszentmihály kertes házainak szélén foglalt el új védővonalat, melyet estig tudott tartani. Ezen az estén a zászlóalj a rákosszentmihályi templom körül szinte teljesen megsemmisült, miközben a szovjeteknek súlyos veszteségeket okozott.

Sajnos, a háború azonban még ezzel sem ért véget Csömör népe számára, még egy megpróbáltatás következett a községre. Budapest áldozatul esett a szovjet hódításnak 1945. febr. 13-án, ennek következtében Malinovszkij marsall a közelébe helyezte a 2. Ukrán Front főhadiszállását, választása Csömörre esett.

A kisbírók, Merk József és Morva János 1945. febr. 15-én dobolták ki, hogy 48 órán belül ki kell üríteni a falut. A nagyobb rész vonakodott eleget tenni a felszólításnak, de végül is Mogyoród, Kerepes, Kistarcsa, Nagytarcsa, Cinkota, Sashalom és Budapest településeken talált menedéket sok csömöri család. Mintegy két hónapig voltak távol, a szomszéd településekről jártak vissza a földeket művelni tavasszal.

A II. világháború csömöri áldozatai

Bagyánszki István

Bagyánszki Mihály

Bátovszki Pál

Bátovszki Pál

Czibulka Lajos

Fabók János

Fischer Endre

Frecska Mihály

Gubek István

Gutyán József

Háromsitz Károly

Nagy István

Varga István

Varga István

Petrovszki István

Racskó György

Spreitzer Ferenc

Spreitzer Miklós

Szlaukó János

Tóth Pál

Zsák Ferenc

Kovács Zoltán

özv. Morva Györgyné

Spreitzer János

Spreitzer Jánosné

Baráz József

Dr.Band Henrik

Szabó Béla

Haraszti János

Barbarik László

id. Káté Béla

Kalmár György

Kiss István

K. Nagy Iván

Kovács Pál

Krizsán János

Krizsán János

Laurenc Ernő

Magát Mihály

Major János

Metzler Gyula

Michel István

Ördög Ádám

Varga László

Veress János

Pitlik János

Raucsik István

Szabó Ferenc

Szinárovits Antal

Tihanyi Ferenc

Veszelik István

Paulovits Antal

Szenochradszki István

Lakatos Emília

Mrázik Aladár

Szabó András

Brandovszki Jánosné

Sengel József

Wilhelm József

Teczli Tibor

Blahmann Ferenc

Vidra Pál

A Csömör területén folytatott harcok során, különösen a szovjet áttörés következtében honvédek menekültek az ellenség elől. Életben akartak maradni és nem kívántak szovjet fogságba esni sem. Ugyanakkor szerették volna befejezni a háborút a maguk részéről. Ennek az életveszélyes elhatározásnak a véghezvitelében több honvédnak a segítségére volt Zsák Kálmán csömöri gazda, akinek pincéjében a krumplihalom egy csapóajtót takart. A csapóajtón le lehetett jutni egy üregbe, melyet alagút kötött össze a nem messze lévő kúttal. Ezen a helyen több magyar honvéd menekült meg a haláltól. Zsák Kálmán kommunista érzelmű ember volt, később a KMP tagja és a Növényolaj és Szappangyár (Bp.) üzemi bizottságának a titkára.

A csömöri polgári áldozatok a halál különböző nemeinek következtében vesztették életüket. A teljesség igénye nélkül pár példát említünk erre nézve. Özv. Morva Györgyné 1944. dec. 28-án bombaszilánk találat miatt hunyt el. Szlaukó János 1945. jan. 5-én, Krizsán János 1945. jan. 9-én és Bagyánszki Mihály 1945. jan. 6-án a „harcok következtében” vesztette életét. Michel István 1945. jan. 11-én bombarobbanás következtében halt meg. Pitlik Jánost 1946. aug. 28-án, miközben a földjén dolgozott, orosz katona lőtte le mindmáig ismeretlen okból, hozzátartozói jelenlétében.

Megszakítás